Idén tizedik alkalommal rendezték meg a TRT World Forumot, amelynek otthont adott az Isztambul Kongresszusi Központ, és a főtémája „Decentralizált világ: Ki vezet, amikor a szabályok érvényüket veszítik?”, és a fórum keretében „Gáza a nemzetközi jog és a humanitárius válság metszéspontjában” című panelbeszélgetésre került sor.

A Török Nemzeti Hírszerző Szolgálat (MİT) vezetője, İbrahim Kalın mondott nyitóbeszédet; a panelbeszélgetés moderátora a TRT World műsorvezetője és vezető producere, Ghida Fakhry volt. A résztvevők között szerepelt Grace Naledi Mandisa Pandor, Dél-Afrika volt nemzetközi kapcsolatokért és együttműködésért felelős minisztere, Dr. Comfort Ero a Nemzetközi Válságcsoport elnöke, Dr. Javid Abdelmoneim, az Orvosok Határok Nélkül (MSF) szervezet tagja, valamint Lynn Hastings, az ENSZ volt palesztin humanitárius ügyekért felelős koordinátora.

Pandor hangsúlyozta, hogy Dél-Afrika indított eljárást a Nemzetközi Bíróságon Izrael ellen, ezzel kifejezte erős meggyőződését, miszerint a Gázában történtek nem egyszerűen válságot vagy háborút jelentenek, és azt mondta: „Ez valóban könyörtelen támadás, népirtás volt, és azt szerettük volna, ha ennek a megnevezése határozottan és világosan megtörténik.”

Elmondta, hogy a legtöbb tárgyalópartnerük akkoriban azt mondta nekik, hogy a „népirtás” kifejezés használata túlzás, ám ma úgy látja, fordulópontnál tartanak, és immár sok világvezető használja ezt a kifejezést, elismerve ezt a tényt.

Pandor rámutatott, hogy az ICJ-eljárás lassan halad, és az ENSZ-rendszer keretein belül nincs megfelelő végrehajtási kapacitás: „Van egy széles körű, egyezményekkel és szerződésekkel kialakított nemzetközi jogi keretrendszerünk, de sajnos nem sikerült fejlesztenünk a béke kikényszerítésének és alkalmazásának képességét.”

Az ENSZ megreformálásáról szóló vita során Pandor megjegyezte, hogy ez egy olyan kérdés, amellyel a jövőben foglalkozni kell, kiemelte, hogy a tagállamok aláírják a szerződéseket és megállapodásokat, és felelősséggel tartoznak azok végrehajtásáért: „Az aláírásaink ne maradjanak csak hatástalan tintafoltok a papíron. Sajnos úgy viselkedünk, mintha az aláírásainknak semmilyen kötelező ereje nem lenne; nem teljesítjük azon szerződések követelményeit, amelyeknek részes felei vagyunk.”

“(Amire szükségünk van), azok bátor vezetők, akik szembeszállnak az apartheid Izraellel”

Pandor rávilágított arra, hogy a palesztin nép sorsa ezért tart ilyen régóta:

„Tudják, hogy (Dél-Afrika) az apartheid rezsim elleni küzdelmünk egyik legfontosabb hajtóereje, amely a legszebb példája a nemzetközi szolidaritásnak. Ez azt jelentette, hogy a világ mellettünk állt. Ma a világ elég nagy része nem áll a palesztinok mellett. A világ ma nem elég bátor. A világ nagy része nem alkalmazza a nemzetközi szolidaritás minden elemét, mint például a bojkottokat, a szankciókat és a beruházások visszavonását. Túl elnézően viselkedünk az apartheid-rendszert fenntartó Izraellel szemben, és véleményem szerint arra van szükségünk, hogy bátor vezetők álljanak ki az apartheid-rendszert fenntartó Izraellel szemben a palesztin nép nevében, amíg az el nem nyeri szabadságát.”

Pandor azt is elmondta, hogy eltűnt az a politikai erkölcs, amely Dél-Afrika apartheid elleni küzdelmében jelen volt, és megjegyezte, hogy elvesztek azok az értékek és elvek, amelyekre a világ évtizedekkel ezelőtt nagy jelentőséget tulajdonított.

A világ legnagyobb problémája, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja nem képes hatalmát a jóra fordítani

Pandor hangsúlyozta, hogy ezt az erkölcsöt vissza kell hozni, és hozzátette: „Amikor (Recep Tayyip) Erdoğan elnök úr azt mondja, hogy a világ nagyobb, mint öt, valójában a lényegre tapintott, és pontosan ez a kulcskérdés. A világ legnagyobb problémája az, hogy a szóban forgó öt ország nem tudja a világ javára felhasználni azt a hatalmas hatalmat, amely a kezében van.”

Pandor, aki kifejtette, hogy Dél-Afrika ma már szabad, és hisz abban, hogy Palesztina is ugyanúgy szabad lesz, hangsúlyozta, hogy a térségnek együtt kellene fellépnie a palesztin szabadság támogatásáért.

Dr. Ero arról beszélt, hogy a társadalmak és az államok megosztottak, ami a választásokon is látható, és kiemelte, hogy a társadalmak már nem fogadják el a szemük előtt zajló eseményeket.

Felhívva a figyelmet arra, hogy van egy új generáció, amely nem fogad el ilyen igazságtalanságot, és és jelezte, hogy ezek az emberek a választási időszakokban ezt tükrözni fogják, és megkérdőjelezik majd, hogyan lehet szemet hunyni az ilyen bűncselekmények és igazságtalanságok felett.

Ero kiemelte, hogy fontos, hogy mely országok működnek együtt szolidaritás jegyében, hogy felhívják a figyelmet ezekre a bűncselekményekre, és megjegyezte, hogy az esetleges szankciók önmagukban nem várhatóan eredményesek, hanem egy átfogó csomag részét kell képezniük.

Hastings elmondta, hogy az ENSZ a lehető legnagyobb mértékben folytatja az együttműködést a civil társadalmi szervezetekkel a humanitárius segítségnyújtás területén, és hozzátette, hogy az ENSZ a humanitárius segítségnyújtás terén előrehaladás elérése érdekében nap mint nap tárgyalásokat folytat számos országban.

Az államok elutasíthatják a humanitárius segélymunkásokat lehetséges tanúvallomásaik miatt

Hastings rámutatott, hogy azok a tagállamok, amelyek nem akarják a humanitárius segélyek eljuttatását, hasonló indokokat hoztak fel a tárgyalások során, és így értékelte a helyzetet:

„A helyszínen, miközben humanitárius segélyt juttatunk el, közvetlenül szemtanúi lehetünk emberi jogi jogsértéseknek vagy háborús bűnöknek. Ezért a kormányok nem akarják, hogy ezeket az információkat összegyűjtsük. Véleményem szerint a palesztin helyzetben a legfőbb különbséget a helyzet elhúzódó jellege és a térségbe való bejutásra vonatkozó egyre szigorodó korlátozások jelentették. Bár a végső célunk természetesen az, hogy a helyzet jobb legyen, minden egyre rosszabbra fordult.”

Hastings kiemelte, hogy a történelem azt mutatja, hogy a jelenlegi út nem ezet a béke megteremtéséhez, ezért új megközelítést kellene alkalmazni, mivel a jelenleg zajló tárgyalások nem elég hatékonyak.

Dr. Abdelmoneim hangsúlyozta, hogy Gázában az egyik legfontosabb probléma a polgári élet teljes figyelmen kívül hagyása, és orvosként beszámolt néhány olyan gázai támadásról, amelynek szemtanúja volt.

Abdelmoneim elmondta, hogy a négy túsz megmentése érdekében egy piac ellen, figyelemelterelés céljából végrehajtott támadásban a sérültek és meghaltak száma megközelítette az ezret.

Gázában semmibe veszik a polgári életet

Arról számolt be, hogy saját kórházában tanúja volt egy olyan esetnek, amelynek rengeteg sérültje volt, és hogy ezek a támadások humanitárius zónában történtek: „A polgári élet ilyen mértékű semmibevétele szerintem másutt nem látott, valóban rendkívüli helyzet.”

Abdelmoneim rámutatott, hogy a második tényező a helyzet rendszeressé válása a térségben: „Láttuk, hogy elvették az esélyét annak, hogy egészséges életet éljenek; pontosan ez az, ami a népirtásra utal.”

Kitérve arra, hogy az emberek nem jutnak hozzá alapvető szükségleteikhez, és elmondta, hogy Gázában és Ciszjordániában nemcsak az egészségügyi rendszereket, hanem az egészségügyi dolgozókat is célba veszik: őket őrizetbe veszik, megkínozzák és megölik.

Elmondta, hogy egyik kollégája mindenféle vádemelés nélkül ül egy izraeli börtönben.