A Zürichi Egyetem Prof. Simon Townsend vezette szakértőcsoportja megállapította, az emberi hang irányára utaló jelek követésének képessége a csimpánzoknál nem mutatható ki, azonban korábban már a kutyáknál kimutatták. Ez növeli annak a lehetőségét, hogy ez a képesség összefüggésben állhat az állatok háziasításának folyamatával.
Az elrejtett táplálékot a hang iránya alapján találják meg
A Royal Society Open Science folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók az emberiség egyik legrégebbi háziasított faján, a kecskén végeztek kísérleteket.
A vizsgálat során egy fából készült függöny mögé elrejtőzött kutató úgy helyezte el az ételt az egyik vödörbe, hogy a kecskék nem láthatták azt.
A kutató a függöny mögül elrejtőzve izgatott hangnemmel a teli vödör irányában beszélt. A kutatásban részt vett 29 kecske 60 százaléka elindult abba az irányba, amerre a kutató hangját halották, tehát a teli vödör felé.
Ezzel szemben, amikor a kutató csendben maradt, vagy a vödröktől teljesen független irányba beszélt, a kecskék sikeraránya rendre 47 és 49 százalék volt. Ezek az arányok arra utalnak, hogy ilyenkor az állatok viselkedése nagyjából a véletlenen alapult.
A háziasítás folyamata
A kutatócsoport egyik tagja, Dr. Stuart Watson szerint az eredmények rávilágíthatnak azokra a kognitív változásokra, amelyek lehetővé tették, hogy egyes fajok alkalmazkodjanak az emberi élethez, és ezek az eredmények az állatjólét szempontjából is fontosak. Hozzátette, a kecskék világának jobb megértése előnyös lehet mind az emberek, mind az állatok számára.
Korábbi kutatások kimutatták, hogy a kecskék követni tudják az emberi kézjelek irányát, képesek megkülönböztetni az emberi hangban rejlő különböző érzelmeket, és a pozitív arckifejezéseket előnyben részesítik a negatívakkal szemben.
A kutatók szerint annak megállapításához, hogy ez a képesség veleszületett-e, hasonló kísérleteket kell elvégezni vadkecskéken is.
