Miután a Felszabadító Háború győzelemmel zárult a török nemzet függetlenségi küzdelmét az új állam létrehozásával koronázó úton 1923. október 28-ának estéje a történelem egyik fordulópontjává vált.
Egy ankarai, Çankaya-palotában adott vacsorán felmerült, és Türkiye jövőjét alakító döntés másnap a Török Nagy Nemzetgyűlésben (TBMM) elfogadásra került, ami hivatalosan meghatározta az új török állam kormányformáját.
A köztársasághoz vezető út Mustafa Kemal Atatürk 1919. május 19-én Samsunba érkezésével kezdődő Felszabadító Háború éveiben formálódott.
Atatürk az erzurumi kongresszuson Mazhar Müfit Kansu felé jelezte, hogy a győzelem után létrejövő kormányforma köztársaság lesz; ezt a gondolatát azonban az akkori körülmények miatt egy ideig nem hozta nyilvánosságra.
1920. április 23-án a Török Nagy Nemzetgyűlés (TBMM) megnyitásával lefektették az új, népszuverenitáson alapuló kormányzat alapjait.
1923. július 24-én a lausanne-i békeszerződés aláírásával Türkiye nemzetközi elismerést nyert; október 13-án Ankara fővárossá nyilvánítása pedig fontos lépés volt az új állam politikai és közigazgatási rendezésében.
Ugyanakkor a hadszíntereken aratott győzelmek után szükség volt arra, hogy világosan meghatározzák az új állam kormányformáját és rendeződjenek az államfői kérdések.
1923. október 27-én a Végrehajtó Minisztertanács lemondása és az új kormány megalakításának elmaradása politikai válságot idézett elő, ami az államvezetés újrarendezését tette szükségessé.
Történelmi este Çankayaban
1923. október 28-án Ankara a török politikai történelem egyik legfontosabb döntésének tanúja lett.
Mustafa Kemal Atatürk aznap este közeli munkatársait vacsorára hívta a Çankaya-palotába.
Az asztalnál Ismet pasa, Kazım pasa, Fethi bey, Kemalettin Sami pasa, Halit pasa, Fuat bey és Ruşen Eşref bey is jelen voltak.
A Çankaya-palotában bejelentett döntés másnap alkotmányos rendelkezéssé alakult, és a parlament elé került.
A köztársaságot 20:30-kor kiáltották ki
1923. október 29-én, hétfőn a TBMM történelmi vitáknak adott otthont, amelyek új fejezetet nyitottak a török nemzet jövőjében.
Az Anadolu Hírügynökség archívumában található korabeli francia tájékoztatók szerint a gyűlés 18:00-kor kezdődött.
Az Alkotmánybizottság által előkészített, a köztársaság kikiáltását előirányzó javaslatot pedig napirendre tűzték.
A vitában Yunus Nadi többek között a köztársaság kikiáltásának szükségességéről érvelt, míg más képviselők is kifejtették véleményüket az új kormányformáról.
A megbeszélések után módosították az 1921-es alkotmányt, kimondva, hogy a Török Állam kormányformája köztársaság.
Amikor az óra 20:30-at mutatta, a jelenlévő 158 képviselő mindegyikének egybehangzó szavazatával kikiáltották a köztársaságot.
A parlament által hozott történelmi döntést „Éljen a Köztársaság!” felkiáltások és taps fogadta.
Így az 1920. április 23-án megnyílt TBMM által lefektetett népszuverenitás elve az állam kormányformájában is egyértelmű kifejezést nyert.
„A Török Köztársaság boldog, sikeres és győzedelmes lesz”
A köztársaság kikiáltását követően még aznap sor került az államfőválasztásra.
A titkos szavazáson a jelenlévő 158 képviselő összes szavazatát megszerző Gazi Mustafa Kemal pasa lett a Török Köztársaság első elnöke.
Elsőként elnöki minőségben a parlament pulpitusához lépő Atatürk a török nép függetlenségi küzdelmében tanúsított elszántságára hívta fel a figyelmet, és kifejezte hitét az új állam jövőjében.
Atatürk történelmi beszédét így zárta: „A Török Köztársaság boldog, sikeres és győzedelmes lesz.”
A köztársaság kikiáltásával rendeződött az államfő kérdése, és a kormány felállításának rendjét is átalakították. Az első kormány megalakításával İsmet pasát bízták meg, míg Fethi beyt választották meg a TBMM elnökévé.
A köztársaság kikiáltását 1923. október 29. éjszakáján és másnap is az állampolgárok ünnepelték. Az 1924. október 26-án kiadott rendelet előírta, hogy a kikiáltást 101 ágyúlövéssel és rendezvényekkel kell megünnepelni.
Az 1925. április 19-én elfogadott törvényjavaslat értelmében, amely megerősítette, hogy az új török állam Mustafa Kemal Atatürk vezetésével a modernizáció és a demokrácia felé fordul, 1925 óta október 29-ét nemzeti ünnepként tartják számon.




















