Az Irán elleni amerikai és izraeli támadásokat követően a Hormuz‑szoros tényleges lezártsága, valamint a globális energiaellátásban bekövetkezett zavarok Türkiyét helyezik előtérbe az alternatív tranzitútvonalak keresésében.

A közel‑keleti háború miatt a Hormuz‑szoroson áthaladó tengeri forgalom és olajszállítás súlyosan megakadt. Bár a szorost hivatalosan nem zárták le, iráni hatóságok szigorú ellenőrzéseket és korlátozásokat vezettek be az áthaladásra vonatkozóan.

Csak bizonyos országok hajói számára engedélyezett az áthaladás, mások csak meghatározott feltételek mellett haladhatnak át. Ez jelentős eltérést okozott a térség rendes tengeri forgalmától.

A Hormuz-szoroson keresztül szállított 15 millió hordó olaj veszélyben van

A Hormuzi-szoros körül kialakult feszültség súlyosan hátráltatja a szállítást, amely a globális olajkereskedelem mintegy 20 százalékát jelenti. A tartályhajó-forgalom meredeken lelassult, egyes napokon a forgalom teljesen leállt, és az útvonlaon zajló járműmozgások összessége több mint 90 százalékkal visszaesett.

A Hormuzi-szoroson át napi átlagosan 15 millió hordó nyersolajat szállítanak, most ez kockázatnak van kitéve, a növekvő biztosítási költségek és a biztonsági aggályok tovább fokozzák a szállítmányokra nehezedő nyomást.

A fejlemények az olajárakat körülbelül 70 dollárról 120 dollárra emelték, ami közel 70 százalékos emelkedést jelent. A földgáz esetén ennél is meredekebb volt az emelkedés. Az európai irányadó TTF-kontraktusok ára a 30 euróról a 60–70 eurós sávba ugrott.

Bár a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) tagállamainak döntése, hogy 400 millió hordó olajat engedjenek ki a stratégiai ­tartalékokból, további kínálatot jelez a piacon, a volatilitás továbbra is fennáll azon aggodalmak miatt, hogy a régióban zajló háború eszkalálódhat.

A földgáz piacon olyan intézkedéseket vezettek be, mint a tárolók kihasználtságának növelése, a spot LNG‑szállítások felgyorsítása és a kereslet kezelése, de az árak továbbra is magasak a fennálló kockázatok miatt.

Vannak alternatív útvonalak, de kapacitás korlátozott

Az ellátásbiztonsággal kapcsolatos aggodalmak növekedése és a piaci volatilitás mérséklésére irányuló jelenlegi intézkedések elégtelensége felgyorsította az alternatív útvonalak keresését, hogy csökkentsék a Hormuz‑szorostól való függőséget.

A Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint 2025‑ben napi átlag 20 millió hordó olajat szállítottak a Hormuzi‑szoroson keresztül.

Szaúd-Arábiának és az Egyesült Arab Emírségeknek a Hormuzi-szorost elkerülő csővezetékeinek kapacitása napi 3,5 és 5,5 millió hordó között mozog, ami korlátozottnak tekinthető.

Az Egyesült Arab Emírségek az Abu-Dzabi–Fudzsejra vezetéken keresztül naponta körülbelül 1,1 millió hordót exportál, és további 700 ezer hordónyi tartalék kapacitással rendelkezik.

A szaúd-arábiai Kelet-Nyugat nyersolajvezeték tervezett kapacitása napi 5 millió hordó. Figyelembe véve a jelenlegi 2 millió hordós kihasználtságot, a fennmaradó kapacitás a becslések szerint 3 és 5 millió hordó között lehet.

Ugyanezen az útvonalon az Abqaiq–Yanbu cseppfolyósított földgázt szállító vezeték napi körülbelül 300 ezer hordóval, teljes kapacitással üzemel.

Katar és Irak csővezeték-javaslata Türkiyének

Alparslan Bayraktar török energiaügyi és természeti erőforrásokért felelős miniszter kitért az Irak–Tükiye kőolajvezetékre, amelyet a terv szerint az iraki Kirkuktól Ceyhanig húzódó területen építenek majd. „Ez az olajvezeték 1,5 millió hordó kapacitással rendelkezik, és teljes mértékben kihasználható lenne.” — mondta.

Bayraktar elmondta, hogy Irak mellett más projektek is napirenden vannak. Rámutatott a katari gáz csővezetéken keresztül Türkiyébe, majd innen Európába történő szállításának fontosságára. Hangsúlyozta, hogy az olyan forgatókönyvek esetén, mint az LNG-létesítmények leállása vagy a Hormuzi-szoros használhatatlanná válása, a Türkiyén áthaladó vezetékek kritikus szerepet tölthetnek be.

A hosszú távú lehetőségek között szerepel, hogy közvetlenül Hatayba érkezzen az olaj a Hormuzi-szoros megkerülésével.

Türkiye energiafolyosóként kerül előtérbe

Bár a kőolaj esetében léteznek korlátozott alternatívák, az LNG-szektor jóval sebezhetőbbnek tűnik. Mivel a Hormuzi-szoros továbbra is kritikus áthaladási pont az LNG-szállítás számára, úgy vélik, hogy rövid távon nem lesz könnyű átállni alternatív útvonalakra.

Ebben a helyzetben Türkiye, mint kiegészítő energiafolyosó emelkedik ki, amely a Hormuzi-szoroson kívüli források Európába juttatásában játszhat szerepet. A március 17-én újraindult Kirkuk–Ceyhan vezetéken keresztül zajló szállítást a tervek szerint a napi 170 ezer hordóról 250 ezer hordóra növelik.

Türkiye továbbá fontos útvonal az orosz gáz Európába történő szállítása szempontjából. A Török Áramlaton keresztüli szállítások márciusban éves alapon 22 százalékkal emelkedtek , elérve a napi 55 millió köbmétert.

A fejlemények arra utalnak, hogy a Hormuzi‑szoros okozta sokk felgyorsította az alternatív útvonalak keresését, és Türkiye az energiakereskedelemben egyre láthatóbb szereplővé válhat.

Türkiye középtávon alternatíva lehet

Claudia Kemfert, a Német Gazdasági Kutatóintézet Energetikai, Közlekedési és Környezetvédelmi Osztályának vezetője az Anadolu hírügynökségnek elmondta, hogy ha továbbra is lezárják a hajóforgalom elől a Hormuzi‑szorost, az a globális olaj‑ és LNG‑árak emelkedését fogja eredményezni.

Kemfert szerint a középtávon fennálló ellátási kockázatok valószínűleg magas szinten tartják az árakat, elmélyítik a stratégiai tartalékoktól való függőséget, és az energiabiztonsággal kapcsolatos aggodalmakat.

Hozzátette, hogy az alternatív útvonalak, különösen Szaúd‑Arábia és az UAE felől érkező vezetékek kapacitása korlátozott, és nem képesek ellensúlyozni egy nagyobb léptékű leállást, ami strukturálisan sebezhetővé teszi a globális piacokat.

Kemfert megjegyezte, hogy Türkiye középtávon alternatívát nyújthat, ha erősíti a Kaszpi-tenger, a Közel-Kelet és Európa közötti összeköttetést biztosító tranzit szerepét.

Ugyanakkor rámutatott, hogy a jelenlegi infrastrukturális korlátok rövid távon megakadályozzák Türkiyét abban, hogy egy nagyobb léptékű ellátási kiesést ellensúlyozni képes legyen, így szerepe, mint alternatív folyosó elsősorban stratégiai és középtávú maradna.

Kiemelte továbbá, hogy a Hormuzi‑szoros instabilitása gyorsan csökkentené az öböl menti energiaforrásoktól való függőséget. Ebből a folyamatból a megújuló energiaforrásokba történő beruházások, az LNG-beszállítók – különösen az Egyesült Államok –, valamint a Norvégiából és Észak-Afrikából érkező vezetékes gáz, illetve az új szállítási folyosók profitálhatnak.