Az elmúlt három évben Izrael nemcsak a Gázában és a megszállt Ciszjordániában élő palesztinokat támadta meg, hanem több szuverén közel-keleti államot is – Libanontól Szírián és Jemenen át egészen Iránig –, ami tovább erősítette a képét, mint a feszültségekkel teli régiót felkavaró szereplő.

Miközben Türkiye NATO-tagállamként, régóta békés megoldásokat keres különböző konfliktusok lezárására Ukrajnától Gázáig és Iránig, Izrael minden piszkos eszközt bevetett Ankara béketörekvéseinek semlegesítésére.

„Izrael ellenséges magatartása Türkiyével szemben különösen az elmúlt két évben nőtt, és katonai hangvételű, harcias üzeneteket küldött Ankarának” – mondta el Gökhan Batu, egy Ankarában működő politikai elemző, aki az izraeli és közel-keleti politikát figyeli, utalva a 2023. október 7. óta felerősödő feszültségekre.

Türkiye az egyik leghangosabb kritikus volt Izraellel szemben, amióta Tel-Aviv elindította pusztító háborúját Gáza ellen, amely következtében százezrek vesztették életüket, és az övezet teljes romhalmazzá vált.

Benjamin Netanjahut eközben világszerte növekvő elítélések sora érte, még a Nemzetközi Bíróság is elfogatóparancsot adott ki ellene.

Otthon is egyre nagyobb kritikával néz szembe: politikai vezetők, katonai tisztségviselők és a közvélemény egyaránt dühüket fejezik ki amiatt, hogy a háborúkat politikai túlélési eszközként használja.

Batu szerint Izrael növekvő ellenségességét Türkiyével szemben a közelmúlt geopolitikai átrendeződéseinek kontextusában kell értelmezni. „Ezt a viselkedést jobban meg lehet érteni Türkiye növekvő képességeinek és annak fényében, hogy az egyedüli olyan szereplővé vált a közel-keleten, amely képes kiegyensúlyozni Izraelt” – mondta el Batu a TRT Worldnek.

Türkiye fejlődő védelmi ipara, amely bizonyítottan eredményes — a fejlett drónoktól a növekvő haditengerészeti képességekig, amelyeket más országok, mint például Olaszország is átvettek — zavarja a keményvonalas Netanjahu-kormányt — tette hozzá Batu.

Türkiye idén nyáron ad otthont egy kritikus NATO-csúcstalálkozónak, amikor a nyugati szövetségnek alkalma lesz megvizsgálni a kelet-európától a Közel-Keletig terjedő konfliktusok közepette fellépő növekvő geopolitikai feszültségeket.

Türkiye, a NATO második legnagyobb hadereje, a közelmúltban védelmi megállapodást írt alá az Egyesült Királysággal, amely tovább bizonyítja Ankara biztonsági vonzerejét a nyugati szövetségesei számára.

Miért fontos a NATO?

Izrael számára Türkiye NATO-tagsága problémás, amely visszatartja Tel-Avivot attól, hogy nyíltan ellenezze Ankara növekvő jelenlétét olyan területeken, mint Líbia, Szomália vagy Szíria – mutatott rá Ali Burak Daricili, a bursai Műszaki Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének oktatója.

A másik oldalon, az izraeli jelenlegi irracionális „radikál‑teokratikus” vezetés agresszív lépései ellenére Türkiye továbbra is racionális politikai szereplő marad, és a Netanjahu-kormány provokációira „racionális módon” válaszol majd – mondta el Daricili a TRT Worldnek.

Miközben Türkiye igyekszik fenntartani Szomália területi integritását és közvetíteni Szomália és Etiópia között a két kelet‑afrikai állam közti nézeteltérések rendezésében, Izrael ezzel szemben destabilizálni próbálja a térséget azzal, hogy elismeri a leszakadt Szomáliföldet független államként.

Mint Kelet‑Afrikában, Türkiye Iránnal kapcsolatban is intenzíven dolgozott a háború megelőzésén és a feszültségek csökkentésén.

Szíriában pedig, miközben Izrael különböző területeket bombázott, támogatva az etnikai és vallási csoportokat, mint például a drúzokat a damaszkuszi új vezetés ellen, Türkiye hozzájárult az ország stabil nemzetállammá és erős központi kormánnyal rendelkező állammá válásához.

„Világos, hogy Türkiye NATO‑tagsága nagy akadályt jelent Netanjahu radikális vezetésének” – hívta fel a figyelmet Batu. Hozzátette, Izrael propagandája ellenére a cionista államnak nincs beleszólása abba, hogy Ankara tagja legyen‑e a nyugati szövetségnek. „Ez hiábavaló kísérlet.”

Miközben Türkiye hozzájárul a különféle missziókhoz – Szomáliától Koszovóig, ahol a szövetség békemisszióját vezeti – az amerikai pro‑izraeli lobbi és támogatóik megosztó jelentéseket közölnek, hogy antitörök felfogást alakítsanak ki a nyugati szövetségben.

„Bár Izrael nem hivatalos NATO‑tag, a kritikák 'NATO‑normák' szemszögéből történő megfogalmazása külső szereplőként kísérletnek tűnik a szervezeten belüli belső viták formálására” – mondta el Özgür Körpe, a Nemzeti Védelmi Egyetem oktatója.

„Úgy tűnik, bizonyos (pro‑izraeli) agytrösztök megpróbálják regionális szinten újradefiniálni a NATO kollektív fenyegetési hierarchiáját, és Türkiye kifogásait, amelyek saját nemzetbiztonsági prioritásain belül fogalmazódnak meg, szándékosan 'szövetségen belüli viszályként' mutatják be” – mondta el Körpe a TRT Worldnek.

„Fontos emlékezni arra, hogy akik megkérdőjelezik ezt, nem NATO‑tagok, csupán egy kis csoport krónikus kritikus” – jelentette ki a utalva a pro‑izraeli hangokra.

A Türkiye szerepét megkérdőjelező hangok inkább a globális rendszer multipoláris természetéhez kötődnek, semmint pusztán katonai kapacitásához, jegyzi meg Korpe, és hozzáteszi, hogy Ankara már nem statikus szereplő, aki a hidegháború idején védte a szövetség délkeleti határát.

Az izraeli propagandagépezet ellenére nemcsak török, hanem a nyugati közönség is egyre hangosabban emeli fel szavát Izrael gázai népirtó magatartása és a megszállt Ciszjordánia falvaiban és városaiban elkövetett telepeserőszak ellen.

Spanyolország és legutóbb Olaszország, két, az EU‑hoz tartozó NATO‑állam, élesen bírálták Izrael atrocitásait Gázától az Irán elleni háborúig – emlékeztetett Daricili –, ami a nyugati világ növekvő kényelmetlenségére utal Tel‑Aviv erőszakos magatartása miatt.

Az elemzők rámutattak arra, hogy a transzatlanti katonai szövetség már számos válságot átvészelt a múltban, és túl fogja élni Izrael hasonló destabilizáló lépéseit, valamint a védelmi kiadásokkal kapcsolatos vitákat az Egyesült Államokkal.

Annak ellenére, hogy a feszültség nő Washington és európai fővárosok között, az egész NATO várhatóan „racionálisan” reagál majd Izrael agresszív magatartására és az Irán elleni háborúra – mondta el Daricili, aki korábban török hírszerző tiszt volt.

„Török részvétel nélkül a NATO‑ban Európának nem lehet valódi biztonsági architektúrája. Izrael nem döntheti el a NATO jövőjét.”

Izrael terjeszkedő politikája a régióban elérheti saját korlátait is: a kilencmilliós ország látszólag kimerült a több fronton zajló háborúk miatt – tette hozzá a török kutató, ezzel utalva Irán különböző izraeli városok elleni káros támadásaira.

Stratégiai autonómia

A szakértők arra is felhívták a figyelmet, hogy a török vezetés, amely jól ismeri az Egyesült Államokban és más területeken megjelenő Izrael‑ellenes, illetve Türkiye‑ellenes propagandát, már stratégiai autonómia politikáját alakította ki politikai érdekeinek biztosítására különböző térségekben.

A NATO‑tagságon túl, amely „kritikus befolyást” jelent Ankarának, Türkiye legnagyobb erőssége saját nemzeti hatalmi bázisa és politikai‑militáris potenciálja, amely hatását a védelmi ipartól kezdve Észak‑Afrikán át Azerbajdzsánig és Pakisztánig terjedő növekvő elérésében mutatja – mondta el Batu.

Míg az amerikai pro‑izraeli hangok és olyan vezető politikusok, mint az egykori miniszterelnök Naftali Bennett, mindent megtesznek azért, hogy aláássák Türkiye növekvő politikai vonzerejét a kelet‑európától a Közel‑Keleten, a Kaukázuson és Közép‑Ázsián át terjedő eurasiai térségben, Ankara habozás nélkül halad előre – tette hozzá.

„Türkiye valószínűleg úgy fog reagálni Izrael potenciális bekerítő és elszigetelő stratégiájára, hogy tovább mélyíti stratégiai autonómiáját” – mondta el Körpe.

Ankara proaktív külpolitikával válaszol Izrael ellenséges megközelítésére és más, Türkiyét kizáró negatív regionális egyenletekre – tette hozzá Körpe.

„Türkiye továbbra is használni fogja intézményi helyzetét a NATO‑n belül és geopolitikai súlyát diplomáciai befolyásként ezeknek a kezdeményezéseknek az ellensúlyozására.”