Nuuk, Grönland — Nuuk általában csendes, de a közelmúltbeli tüntetések, amelyeket Grönland történetének eddigi legnagyobbjaként írtak le, megtörték azt a nyugalmat, és feszült légkört hagytak maguk után. Bár a fjord stresszmentesnek tűnik, és a beszélgetések többsége továbbra is Donald Trump amerikai elnökre összpontosít, aki folyamatosan arról beszél, hogy megszerezné az 57 000 fős népességű szigetet,és annak erőforrásait.

Trump kitartó állítása, miszerint az Egyesült Államoknak meg kellene szereznie vagy ellenőrzése alá kellene vonnia Grönlandot, egy régi provokációt komoly aggodalommá változtatott. Amit egykor nem vettek komolyan, most súlyosnak, és kimerítőnek tűnik. A fővárosban, Nuukban az emberek nem annyira geopolitikáról beszélnek, és inkább arról, milyen érzés úgy beszélni róluk, mint területről, nem pedig népről.

“Vegyék le a kezüket Grönland területéről”

A szerző és rendező, Aka Hansen érzelmi örvénynek nevezi ezt: "Nem, soha nem akarom, hogy Donald Trump legyen az elnököm. Az értékeink teljesen eltérnek. Nem. Köszönöm. Nem kérem az amerikai dollárokat a földemért. Nem. Köszönöm." Hansen kiemeli, hogy leginkább azt a mentális kimerültséget érzi, amikor más politikai játszmáinak eszközévé válik, és hozzáteszi: “Vegyék le a kezüket Grönland területéről. Grönland a miénk, és itt vagyunk már nagyon, nagyon rég óta. És a jövőben is itt leszünk.”

Hansen számára az igazi kérdés, hogy a nemzetközi jog elismeri a grönlandi népet. "Mi egy nép vagyunk. Nemzetközi jog szerint mi, a grönlandi nép vagyunk. És egy ország vagyunk. Az Északi-sarkvidékkel és Grönlanddal kapcsolatos mindennek középpontjában a grönlandi népnek kell állnia. Minden nemzet előtt nyitott kapunk van, amely együtt akar működni a grönlandiakkal, de nem fogadjuk el, hogy csak egy kirakós játék darabjának tekintsenek minket.”

A múlt héten ezrek vonultak végig a hóban és jégen, hogy kiálljanak Trump ellen, ami a sziget történetének egyik legnagyobb tüntetéssorozatának számít. A tüntetők táblákkal és zászlókkal tiltakoztak, és azt skandálták: "Grönland nem eladó", hogy megvédjék az önrendelkezést. Az évszázadok óta Koppenhágából irányított terület 1979-ben kapott autonómiát, de a védelmi és külpolitikai kérdésekben továbbra is Dániához tartozik. Trump viszont azt állítja, hogy nincs olyan dokumentum, amely alátámasztaná Dánia Grönland feletti fennhatóságát, és azzal érvel, hogy "az a tény, hogy egy hajó kikötött ott több száz évvel ezelőtt, nem jelenti azt, hogy a föld az övék.”

Az önrendelkezési jog

A parlamentben is egyértelmű az üzenet. Juno Berthelsen a Naleraq Párt tagja szerint a kialakult helyzet komoly próbatétel elé állította a jogot és az elveket. "Nagyon fontos számunkra, hogy a figyelmünket oda helyezzük. Az egész világ figyelme a grönlandi népre irányul. A nemzetközi jog szerint mi egy nép vagyunk. Kell, hogy betartsuk a nemzetközi jogot."- mondta.

Bo Martinsen, a kormányzó Demokraatit Párt tagja a mindennapokhoz viszi vissza a témát. A pénzügyi ajánlatra nevetve reagált, és így fogalmazott: „Nem lehet árat szabni egy életre. Még 100 millió dollár sem akadályozna meg abban, hogy itt éljek. Az életem és a polgáraim nem eladóak.”

„A gyermekeim félnek”

Najannguaq Hegelund, jogvédő és édesanya szerint a válság félelmet és bizonytalanságot okoz. "Függetlenséget akarok. Azt szeretném, hogy Grönland egyszer független legyen, amikor készen állunk."- mondta.

Hegelund hozzátette, hogy Grönland évszázadok óta Dánia fennhatósága alá tartozik, akkor inkább a Dán Királyság fennhatósága alatt maradna, mert az amerikai ajánlat sokkal rosszabb, mint a jelenlegi helyzet. Ami Hegelundot a leginkább aggasztja, az a gyermekeire gyakorolt hatás: „A gyermekeim félnek. Azt kérdezik, hogy az amerikai katonák eljönnek-e és lőni fognak-e. Éjszaka félnek aludni, mert nem tudják, mire ébrednek majd.”

A Nuuk külvárosában élő Larna röviden és világosan fogalmaz: „Nem vagyunk eladóak. Függetlenek vagyunk. Szeretjük az országunkat.” De ő is elismeri, hogy aggódik a térségbe érkező katonai csapatok miatt: „Soha nem kértünk pénzt a szabadságunkért. Nem, köszönjük.”

Nuuk egész területén különböző hangokon ismétlik ugyanazt az üzenetet: a grönlandiak nem tagadják, hogy a világ érdeklődik az Északi-sarkvidék iránt, csak azt kérik, hogy ne csak róluk beszéljenek, hanem velük is konzultáljanak.