Bécs/Ankara – Hakan Fidan külügyminiszter ausztriai hivatalos látogatása keretében tegnap beszédet mondott a Bécsi Diplomáciai Akadémián megrendezett konferencián.

Fidan rámutatott, hogy a világ számos frontján a katonai taktikai képesség gyorsabbá és pontosabbá vált, és hozzátette: "Sajnos ugyanez nem mondható el a stratégiai gondolkodásról. Egyre gyakoribbak azok az esetek, amikor a hatalmi eszközöket intenzíven alkalmazzák, de a politikai végső cél bizonytalan marad.”

Türkiye közvetítő szerepe a diplomáciában

Fidan rámutatott Türkiye közvetítői szerepére a nemzetközi rendszerben, és úgy értékelte, hogy szükség van olyan országokra, amelyek vállalják ezt a szerepet.

Kiemelte, hogy a közvetítést a konfliktusok minden szakaszában aktívan kell alkalmazni, és azt mondta: "Ez nem normálisnak elfogadható, hogy öt éve háború tombol Európában. A konfliktus egy meghatározott térségben való fenntartása veszélyes lazuláshoz vezetett. Ez a lazulás sem Ukrajnának, sem Oroszországnak, és végképp Európa többi részének javára nem szolgál. A diplomáciának vissza kell nyernie a lendületét."

Fidan emlékeztetett arra, hogy négy alkalommal hozták össze Oroszországot és Ukrajnát Isztambulban, és közölte, hogy készek újra otthont adni a tárgyalásoknak, amíg igazságos és tartós béke nem jön létre.

NATO-csúcs és az európai biztonsági architektúra

Az orosz-ukrán háború kapcsán Fidan azt mondta: "A konfliktus után kialakuló biztonsági architektúra el fogja dönteni, hogy Európa holnap biztonságban lesz-e vagy sem", és rámutatott, hogy a második világháború után létrehozott biztonsági rendszer hatalmas nyomás alatt áll.

Fidan emlékeztetett, hogy Türkiye több mint 70 éve NATO-szövetséges, és hozzátette: "Az Ankarában megrendezendő NATO-csúcs történelmi jelentőségű lehetőséget kínál a szövetség megerősítésére. A transzatlanti kapcsolatok fenntartása stratégiai fontosságú Türkiye szempontjából. Egy hatékonyabb és európaibb NATO lesz a tárgyalások középpontjában."

Izrael terjeszkedő politikái a Közel-Keleten

Fidan kifejtette, hogy a szándékosan szított háborúk, a felborult energiapiacok és az Európába irányuló tömeges migráció veszélye messze túlmutat a Közel-Keleten, kitért a Hormuz-szoros válságára is.